Hétről-hétre
	Hűvös szelek fújdogálnak. Az idő már őszre jár, de azért napközben melegen tűz le a
	nap sugara. pedig a vénasszonyok nyara már régen elmúlt; de azért úgy látszik, hogy Nap-apó
	még mindig nem elégelte meg a föld fölötti uralmát. Nem adja meg magát. Pedig a nyáron
	ugyancsak kivette a részét, mert nemcsak sütött – hanem perzselt is.
		A napnak ezt a feltűnő forróságát a nyáron ki is használtuk – Gyopárienbádban, de
	
		különösen Gyopárhalmán – a Kerektói fürdőn. Mert azok, akik azt hiszik, hogy csak egy
	
		Gyopárienbád van, nagyon tévednek.
	
		-
	
		Két fürdője van Gyopárosnak, egy – „az úri rendnek”, az – Orosháza tulajdona, egy
	
		pedig a – „célszörű szögény emböröknek”. Gyopárhalma falu alatt, az, - (két tulajdonosé) az
	
		úgynevezett Kerektó.
	
		-
	
		Az úri Gyopáros, a legmodernebb fürdője a községnek. Orosháza elöljárósága
	
		gondoskodik arról, hogy ott minden fürdővendég megtalálja a kényelmét, mert ott még –
	
		„vetkezde” is van.
	
		-
	
		Bezzeg nem igen van Kerektón. A fürdővendégek legnagyobb része ott vetkeziköltözik
	
		az Isten szabad ege alatt. nem keres ott senki se fügefalevelet, bizonyára azért, mert
	
		ma még hosszas keresés után – se találna.
	
		-
	
		De ha nincs is „vetkezdéje”, van – „étkezdéje”. És ez már nagy haladás, mert néhány
	
		évvel ezelőtt volt ugyan egy kis korcsmája, de ennek meg nem volt – étkezdéje.
	
		-
	
		Az én fürdőm évek óta, - talán felesleges is mondanom, - a célszörű szögény embörök
	
		fürdője – Kerektó.
	
		Mikor először oda érkeztem, legelőször is a kis korcsma ötlött a szemembe. Bemegyek
	
		és falusi szokás szerint megütöm a bottal az udvaron levő korcsmaajtót. Egy öreg asszony jön
	
		ki a kopogtatásra és csípőre tett kézzel kérdi:
	
		– Mit akar?
	
		– Egy kávét kérek!
	
		– Van, de péksütemény nincs, mert összevesztem a pékkel.
	
		– Hát akkor pirítson egy kis kenyeret!
	
		– Sohsé vergődök én vele! – volt a válasz és már ott is hagyott.
	
		Csak nagy rimánkodásra jött elő és kihozta a kávét.
	
		Egy nagy szilkét, egy leveses kanalat és egy nagy karaj kenyeret tett le az asztalra,
	
		cukrot azonban, pedig még akkor nem volt háború, – nem láttam sehol. Tréfára fogom a
	
		dolgot, kérdem:
	
		Ugye szülém, Gyopároson cukor nélkül isszák a kávét?
	
		– Hántam én abba eleget, - csak kavarja mög!
	
		Én pedig hánytam bele a kenyeret, máskülönben a kávét sohase tudtam volna a
	
		szilkéből – kikanalazni.
	
		-
	
		Mindezeket pedig így nyár végével, ősz elején azért írom meg, mert van nekünk is
	
		Kakasszéken egy tavunk. Kitűnő gyógyvize van. Használják is már sokan. Csakhogy ennek is
	
		az a baja, hogy gyopárosiasan írjam – nincs se vetkezdéje, se étkezdéje.
	
		A nyáron ott szerettem volna fürdeni. El is mentem terepszemlére. Kérdezősködtem,
	
		hogy kaphatnék-e lakást.
	
		– Mindönt kap, csak azt nem!
	
		– Hát akkor nappal hol tartózkodik az ember?
	
		– Ki erre, ki arra!
	
		– Hát kabin van-e, ahol az ember levetkőzhet – felöltözhet – kérdeztem tovább.
	
		– A mög éppen nincs! Itt az a szokás, hogy még az egyik vetkőzik vagy őtözik – többi
	
		férenéz.
	
		-
	
		A kakasszéki vízből jövőre fürdőt kellene csinálni. nehány kabin, nehány szoba még a
	
		jövő nyárig felépülhet. Addig még lehet vetkezde is – étkezde is.
	
		–tz
											
.jpg)
